Bizonyára minden futballt szerető számára hatalmas örömet okoz, ha egy tehetős befektető hajlandó pénzt áldozni valamelyik magyar labdarúgó vállalkozásra, kész kifizetni a felgyülemlett százmilliós tartozásokat, fehérre meszelni az omladozó falakat, kicserélni a vakondok által megtépázott gyepszőnyeget. Abban a gazdasági és társadalmi környezetben, amely a magyar focit napjainkban körülveszi, ez a cselekedet nagyjából annyira tekinthető racionálisnak, mintha valaki üzletszerű tapírtenyésztésre adná a fejét. A gemkapocsgyártástól a lángos sütödéig bármilyen más vállalkozás nagyobb eséllyel fog rentabilitást mutatni, mint egy sportklub.
Matyi Dezső, a pécsiek üzleti fenegyereke - aki mindössze egy érettségivel érte el, hogy jelenleg ő az ország egyik leggazdagabbja - azok közé tartozik, aki imád szembe menni a racionalitással, így aztán belevágott a nagy kalandba, amelyet magyar focinak neveznek. 2007 óta többségi tulajdonosa a Pécsi MFC csapatának, amely idő alatt két dolog nyilvánvalóvá vált a személyiségével kapcsolatban:
1. Finoman fogalmazva sem tartozik a türelmes emberek közé…
2. …ellenben azon klubvezetők táborát gyarapítja, akik szeretnek kisebb-nagyobb mértékben belekotnyeleskedni a sportszakmai munkába is.
A fenti tulajdonságokat magukénak tudó pénzemberek általában viharos gyorsasággal váltogatják a csapatuk edzőjét, aki szerintük csak akkor végez elfogadható munkát, ha a gárda veretlenül nyeri a bajnokságot és mindezt szemet gyönyörködtető, közönségszórakoztató játékkal teszi. (Nem kifejezetten magyar sajátosság ez, elég ha csak a skót Hearts trénereit terrorizáló orosz-litván pénzemberre, Vladimir Romanovra gondolunk.)
Kiss László, volt pécsi edző például így nyilatkozott Matyiról azok után, hogy felmentették vezetőedzői pozíciójából, miközben a csapat 3 ponttal vezette az NBII nyugati csoportját:
„Ez hónapok óta benne volt a levegőben, ha 3-0-ra nyertünk, az se volt jó, ha 1-0-ra, az se. Olyat nem tudtam csinálni, ami megfelelt volna. Hiába vezetünk a táblázaton, azonnali hatállyal kirúgtak…”
Kiss utódja, Mészáros Ferenc feljuttatta a csapatot az első osztályba, ugyanakkor sem ez, sem a 22. forduló után megszerzett 33 pont és a tabellán elfoglalt 6. hely sem volt elég ahhoz, hogy elkerülje a végzetét és re penderítsék ki őt is. A helyette kinevezett Mink Olivér csak annyit tudott bebizonyítani, hogy neve a szakmai berkekben nem véletlenül burkolózik a teljes ismeretlenség homályába, hiszen minden bizonnyal egy csapat zombi is konstruktívabb labdarúgást tudna bemutatni, mint az ő irányítása alatt álló Pécsi Mecsek FC.
Az éppen aktuális áldozat Supka Attila, a DVSC-vel bajnokságot, a Budapest Honvéddal pedig magyar kupát nyert edző, akivel Matyi az eddigi gyakorlattól merőben eltérő módon, hosszú távra tervezett és egészen 2015. június 30-ig tartó szerződést kötöttek a bányászcsapat felvirágoztatásának nemes célja érdekében. A gyümölcsözőnek induló együttműködés azonban odaáig fajult, hogy a klubtulajdonos szándékos károkozásnak minősítette azt, hogy Supka szerinte nem a lehető legerősebb keretet küldte pályára a Tiszaújváros ellen és a csapat kiesett a magyar kupából: „Övön aluli ütés volt, szándékos provokációnak minősítem! Miután a kupa kiemelt fontosságú volt, nem értem, miért nem az első csapat kezdett!”. A kapcsolat megkoronázása pedig az alábbi bohózatban látható:
A gyerekes viselkedés oka, hogy Supka nem hajlandó belemenni a szerződése közös megegyezéssel történő megszüntetésébe, melynél a közös megegyezés tárgya a hátralévő megbízási időre járó munkabérének részletekben történő kifizetése. Matyinak marad a rendes illetőleg a rendkívüli felmondás lehetősége, utóbbinak alapja ugyanakkor a szerződésszegés, melyet egy olyan gondossági kötelemnél, mint a labdarúgó-edző megbízási szerződése, felettébb nehéz bizonyítani. A nem megfelelő erősségű csapat pályára küldésével szándékosan okozott kár kényszerképzetén valószínűleg mindenki jót nevetne.
Supkát igazi magyar edzőre jellemző módon, láthatóan nem izgatja, hogy viselkedésével esetleg romlik a megítélése a magyar futballközegben, hogy élő szerződése miatt máshol nem kamatoztathatja szaktudását, őt a zsén kívül legfeljebb csak főnöke megleckéztetése érdekli. Matyi pedig bizonyára vissza fog térni a korábban már jól bevált vezetőedzői szerződés template-hez. Esetleg elkérhetné Kispestről Donato Bottone kontraktusát, akit – bár nem sportszakember hanem „csak” sportoló – mindössze 19 nap után is sikerült zökkenőmentesen elzavarni, így feltételezhető, hogy Matyi Dezső számára hasznos jogi fogásokat lehetne kiolvasni a papírokból. De még szerencsésebb lenne, ha elvégezne egy sportmenedzseri képzést, amit lelkes, gazdag szurkolóknak hirdetnek meg.
