Sz*r minden!

Több szempontból sem tűnik szerencsésnek semleges helyszínen megrendezni egy válogatott mérkőzést, de a február mégiscsak február, tél közepén pedig minden valamire való brigád elindul egy melegebb helyre edzőtáborozni. Mi magyarok a feltörekvő fehérorosz válogatottal egyetemben az általunk már jól ismert Belek városába terveztük a futkározást, és ha már mindkét csapat a törökországi last-minute célponton tartózkodik, miért ne játszhatnának egymással egy felkészülési találkozót. A szurkolóknak is lesz legalább egy kis hazai fociról szóló élményük az éppen szünetelő magyar és fehérorosz bajnokságok hiányában, az antalya-i napsütés pedig még TV-n keresztül is melegíteni fog minden foteldrukkert, gondolhatták a szervezők.

Igen ám, csakhogy a pénz itt is, mint az élet minden területén, közbeszólt.

„Hivatalos körökből származó információnk szerint egyetlen magyar tévécsatorna sem sugározza a Fehéroroszország–Magyarország barátságos válogatott labdarúgó-mérkőzést, amelyet holnap délután öt órától rendeznek a törökországi üdülőhelyen, Belekben. A találkozó azért lesz „láthatatlan”, mert hivatalosan az ellenfél a házigazda, ám a belarusz televíziós társaságok egyike sem közvetíti a meccset. Így viszont a többszörösébe kerülne a hazai élő adás, mintha csak a közvetítési jogdíj összegében kellene megállapodni az átvételről.”

NÉPSZABADSÁG Online, 2013.02.15.

Hát akkor marad mégis a Híradó meg a Fókusz. Szuper. Igazából rendben is van, hogy egy buznyákot sem vagyunk kiadni saját TV stáb Anatóliába küldésére, hiszen a meccs helyszíni nézőszáma is attól függ, hányan ülhetnek majd le a kispadra, azaz semmiképp nem a világ jelenleg leginkább várt összecsapásáról van szó. Logikus, hogy arra játszottunk, hogy majd csak ráfanyalodnak a közvetítésre a belarusz kollégák és megvehetjük tőlük a képet. Mondjuk, hogy a hírben miért bír jelentőséggel az, hogy "hivatalosan az ellenfél a házigazda", nem teljesen értem. Persze lehetne akár nagyon is jelentős tény, ha az ellenfél is EU tagország lenne, de nem az.

Közvetítői jogok értékesítése szempontjából minden esetre mindig szerencsésebb egy EGT-tagállam csapatával meccselni, tekintettel az Európai Parlament és a Tanács Audiovizuális Médiaszolgáltatásokról szóló 2010/13/EU irányelvére, amely V. fejezetének 14. cikke kimondja, hogy a tagállamok jogszabályban biztosíthatják, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók kizárólagos alapon ne közvetíthessenek az adott tagállam számára avagy más tagállam számára társadalmi szempontból kiemelten jelentős eseményeket oly módon, hogy az adott, illetve a másik tagállamban a közönség jelentős részét kizárják az ilyen események szabadon hozzáférhető televízióadásban való követésének lehetőségéből.

Hogy a magyar válogatott által játszott barátságos meccs mennyire számít „kiemelten jelentős eseménynek” azt egyrészt az egyén habitusa határozza meg (valaki a Barátok közt 3221. részét nem hagyná ki semmi pénzért, miért ne várhatná valaki körmöt rágva például a Luxemburg-Magyarországot), másrészt az adott tagállam illetékes szerve állapítja meg, különböző kritériumok szerint. A sportesemények, mint a nézők széles körében kiemelkedő érdeklődést kiváltó történések még a leg civilizálatlanabb országokban is ide sorolandók.

Az irányelv ugyanakkor nem áll meg itt, hanem úgy folytatódik, hogy amennyiben a médiaszolgáltató a hazai közönség vagy más tagállam közössége jelentős részét kizárná a kiemelt események figyelemmel kísérésének lehetőségéből, a meghatározott feltételeknek megfelelő más médiaszolgáltatóval szemben szerződéskötési kötelezettsége van. Az ajánlatkérő kérelmére ajánlatot tesz az esemény közvetítésére, amelyben rögzíti a közvetítés ésszerű és méltányos feltételeit, és a piaci viszonyokhoz képest megfelelő ellenértéket.

Azaz az irányelv alapján megállapíthatjuk, hogy ha a semleges pályán játszunk EGT-tagállamból érkező ellenféllel, mindig az a jó, ha mi vagyunk „idegenben”, mert akkor, ha a „hazai” csapat véletlenül közvetítené a mérkőzést, köteles velünk is leszerződni, mégpedig kellően olcsón, különben jogellenesen zár ki bennünket a műsorból.

Így aztán egyáltalán nem mindegy, hogy ki a pályaválasztó. Kivéve a szóban forgó meccshez hasonló eseményeket, amikor a „kiemelten jelentős esemény” valójában a kutyát sem érdekel pár olyan elvetemült perverzen kívül. Meg persze Fehéroroszország is olyan messze van az EU irányelv hatályától, mint mi a VB címtől.

Mi magyarok biztosan nem lepődünk meg az Újpest FC belga tulajdonosa, Roderick Duchatelet a klub honlapján közzétett nyílt levelének tartalmán, amelyben a magyar business lifeot ostorozva bővebben kifejteti, hogy mit is ért az alatt a korábban tett kijelentése alatt, miszerint „átverték, becsapták, megkárosították", amikor megvásárolta a klubot. Ugyanis 2011-ben a fiatal belga üzletember, a maga kifogástalan megjelenésével és modorával megérkezett szerény fővárosunk még annál is szerényebb kerületébe, a negyedikbe és leült ez alábbi, roppant megnyerő külsejű és értelemtől sugárzó tekintettel rendelkező szumóbirkozó elé, abból a célból, hogy futballklubot vásároljon.

Ugye milyen bizalomgerjesztő. Gimnazista korában talán, még Tolnai Sándor sem gondolta volna soha, hogy egyszer klubtulaj lesz, de addig kevert-kavart a különböző cégeivel a magyar pöcegödörben, amíg az egyikkel egyszer csak ki nem fogta az Újpestet. Valljuk be, egyáltalán nem nagy kunszt ez, amíg akár olyan két agysejtű fajankók is eljuthatnak klubvezetői pozícióba, mint ez itt lentebb.

Na de ne térjünk el a tárgytól – aki nem ismerné fel a fenti kopasz úriembert, az vegyen holnap egy Borsot, biztosan nem fog csalódni – olvassunk bele Roderick barátunk tanulságos soraiba, melyek nem mást jelenítenek meg, mint a színtiszta, korrupt magyar valóságot.

„Megpróbálom elmagyarázni, hogy véleményem szerint hogyan működik a rendszerük: Adott egy játékos (munkavállaló) akinek munkaszerződése van a klubbal. Mondjuk, hogy minimálbér a keresete és a szerződése 2011 júniusáig tart.
Bevezetésre került az EKHO rendszer szerinti adózás, amely a sportklubok munkavállalói esetében is alkalmazható, így a játékos új szerződést kap 2011. július 1-én. Az új szerződés alapján a játékos teljes fizetése 500.000.- Forint, a szerződés pedig 2013. június 30. napjáig tart.
Természetesen, ügynöki szerződést is kötnek a felek hatalmas összegeket kérve a klubtól az ügynök részére azért, hogy az ügyben eljárjon.
Aztán, jön egy hülye külföldi (jelen esetben pont én...), aki átveszi a klubot. Ez az ember kifizeti az összes, lejárt fizetésből eredő tartozást az összes játékosnak és az összes munkavállalónak (körülbelül fejenként fél éves tartozásról beszélünk).
Ezután pedig az történik hogy a szerződés, amelyet 2011. július 1. napján kötöttek, már nem elég jó (?!?), és egy új szerződés jelenik meg a Magyar Labdarúgó Szövetségben két héttel azután, hogy megtörténik a tulajdonos-váltás. Ebben az új szerződésben, a játékos már körülbelül egymillió Forintot keres havonta, és csodával határos módon, amennyiben a játékos még mindig a klubnál van három hónappal később, az összeg ismét megduplázódik. (körülbelül kétmillió Forintra havonta)."

Nos, igen Mr. Duchatelet, ezek vagyunk mi. Minden kínálkozó apró rést megragadunk annak érdekében, hogy akár magánokirat hamisítással, csalással, mindenféle egyéb erkölcstelen módszerrel szorgoskodjuk össze magunknak a BMW-re, kokainra és prostikra valót. A magyar üzleti élet és pénzügyi kultúra a béka seggénél is mélyebben van, hát nem említették önnek Bruges-ben? Ajaj... Ez nagy baj. Pocsék érzés lehetett, amikor a szerződés megkötése után pár héttel, 2011 augusztusában, kiskutyája boldogan szaladt önhöz, szájában a reggeli sajtóval és benne a hírrel, hogy a Pestvidéki Nyomozó Ügyészség őrizetbe vette és több mint kétmilliárd forintos csalás miatt gyanúsítottként hallgatta ki Tolnai Sándort és két társát, köztük egy közjegyzőt. Hogy mit is csináltak a furfangos üzletemberek? Azt, amihez a legjobban értenek, kijátszották a partnerüket.

Magyar Hírlap (2012.08.03.) „A gyanú szerint Tolnai Sándor és üzlettársa 2009 szeptemberében, banki segítséggel megvásárolta a hévízi Rogner Hotel & Spa Lotus Therm szállodát, amelyet aztán később, papíron, üzemeltetésre, bérbe adta üzlettársa másik cégének. Mivel azonban nem fizették a kölcsön részleteit, a bank – opciós vételi jogán – tulajdonosként lépett be az ügyletbe. A felek kölcsönösen beperelték egymást, jelenleg is három polgári per zajlik az ügyben. A vita azonban a múlt héten vett fordulatot, amikor Tolnai társa egy közjegyzővel „hitelesített" dokumentumot nyújtott be a bankba, amely – a gyanú szerint – egy visszadátumozott bérleti szerződést tartalmazott, illetve azt, hogy a bank akadályozza a bérbevevőt az üzemeltetésben, emiatt a cég 2,284 milliárd forint kárt szenvedett. Az összeget pedig a múlt héten azonnali inkasszóval leemelték a bank számlájáról."

Látod, milyen egyszerű meggazdagodni. Csak jól kell megválasztani az időpontot ahhoz, hogy kicseréld a hátrányos eredeti dokumentumot az előnyös hamisra. Egy jó zugközjegyző és máris megy a bolt. Az MLSZ-ben szerződéseket cserélgetni egy bank után, végképp gyerekjáték.

„Arra fogom kérni az ügyvédeimet, hogy tegyenek meg mindent azért, hogy polgári úton visszakövetelhessük a pénzt, és ezzel egy időben büntetőfeljelentést teszek majd, hogy azok az emberek megkapják méltó büntetésüket, akik ezeket az ügyleteket kitalálták és azok is, akik segítettek ezt megvalósítani."

Nagyon bízom benne, hogy sikerrel fognak járni azok az ügyvédek, akiket Roderick Duchatelet megbíz. Miért is ne lehetne a focinál elkezdeni megtisztítani a magyar üzleti életet a korrupciótól. Kideríteni végre, hogy kik azok akiket örökre el kell takarítani a pályáról és a klubházakból.

„Elegem van"

Nekem is.

„Ez a meccs a mi szégyenünk. Felvételek alapján beazonosíthatók az elkövetők, megpróbáljuk polgári peres eljárással behajtani a kárt" – mondta Csányi Sándor a Magyar Labdarúgás Fórumán a Magyarország-Izrael mérkőzésre utalva.

Azzal, hogy a jelen blog egyetért a fenti nyilatkozat első mondatával, azt hiszem senkit nem fogok meglepni, tekintettel korábbi bejegyzésemre, mellyel sikerült magam ellen fordítanom egy csapat hungaristát és minden bizonnyal örökre elveszítenem cirka háromszáz olvasót. Ugyanakkor örülök, hogy az MLSZ is azon a véleményen van, mely szerint helyénvaló a FIFA büntetése. A polgári peres eljárás útján történő kárbehajtás gondolata ugyanakkor első hallásra meglehetősen utópisztikusnak tűnik. Próbáljuk meg modellezni, hogyan mehetne végbe egy ilyen akció.

Biztos vagyok benne, hogy mindenki kívülről fújja Polgári törvénykönyv 339. § (1) bekezdését, mely szerint, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Tudjuk azt is, hogy a polgári jogi kártérítési felelősségnek négy alapvető feltétele van: jogellenesség, felróhatóság, kár, valamint okozati összefüggés a kár és a felróható tevékenység között.

A jogellenességgel kapcsolatban elmondható, hogy a magyar nézők egy csoportja által bemutatott viselkedés kimeríti a FIFA és az MLSZ szabályzataiban foglalt diszkriminációra vonatkozó tilalmakat. A felróhatóságról is elmondható ez, hiszen a „mocskos zsidók" skandálása és az izraeli himnusz alatti füttykoncert, fenékmutogatás és hátat fordítás semmiképpen nem tekinthető az adott helyzetben elvárható magatartásnak. Ráadásul tekintettel arra, hogy a törvény vélelmezi a károkozó magatartás jogellenességét, a jogellenességet a károsultnak az eljárás során nem kell bizonyítania. A fütyörésző szurkolóknak kell bizonyítaniuk, hogy a károkozás nem minősül jogellenesnek.

A kár egyrészt a 40 ezer svájci frankos pénzbüntetés, másrészt a kieső jegy- és TV közvetítés bevétel, hogy a már megtett előkészületi intézkedések költségeiről ne is beszéljünk (Csányi Sándor szerint összesen 200 millió forint kár keletkezett). Az okozati összefüggés megléte szintén nehezen vitatható.

Indulhat hát a pereskedés, minden adott ahhoz, hogy az MLSZ elkapja a grabancát a gonosz szurkolóknak. A modern stadion korszerű kamerái nagyfelbontású képeket készítettek a hátsójukat a pálya felé mutogató, Lonsdale-pulcsis srácokról, a beléptető rendszer retinavizsgálója pedig egy másodperc alatt lehívja az adatbázisból az antiszemita drukker nevét, lakcímét és telefonszámát.

Az ún. teljes kártérítés elve alapján a kártérítés mértéke a kár nagyságához igazodik, így minden skinheadtől követelhető a ténylegesen felmerült kár (damnum emergens) és az elmaradt haszon (lucrum cessans) is. A nyilvánvalóan gazdag drukker vagyonából remekül lehet majd fedezni mindezt. A bírónak is gyerekjáték lesz megállapítania, hogy az okozott kárból egy renitens drukkerre mekkora összeg esik. Ebben egyébként segítségére lehet az alábbi Ptk. szakasz (2) bekezdése:

344. § (1) Ha többen közösen okoznak kárt, felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges, egymással szemben pedig magatartásuk felróhatósága arányában oszlik meg.

(2) A kár a károkozók között egyenlő arányban oszlik meg, ha magatartásuk felróhatóságának arányát nem lehet megállapítani.

Tanácsos tehát minél több személyt perbe vonni és megosztani azt a pár tízezer svájci frankot, ha mindenki bead egy százast az szépen fedezni is fogja a nem várt kiadásokat.

Ugyanakkor van itt még egy apróság, amivel az MLSZ-nek mindenképpen számolnia kell. A kártérítés sikerességéhez ugyanis a károsultnak bizonyítania kell a már említetteken kívül azt is, hogy eleget tett kárelhárítási kötelezettségének. Ezt pedig előre láthatólag kevés bíró fogja örömmel jóváhagyni. A FIFA szankciójának indoklása éppen azon alapszik, hogy az MLSZ nem tett maradéktalanul eleget a szabályzatokban foglalt kötelezettségeinek, nem emelte ki a nézők közül a problémás elemeket. A helyi műsorközlő nyugalomra intő és sportszerű szurkolásra felhívó szavai nagyjából annyira voltak hatékonyak, mint egyedül üvöltözni a villamoson egy csapat óvodás gyereknek azért, hogy ne hangoskodjanak. Igen nehéz lesz bizonyítani, hogy a biztonsági őrök körültekintően jártak el, amikor beengedték a stadionba a Nagy Magyarország és Árpád-sávos zászlókat lóbáló szurkolókat, még akkor is, ha ezek a jelképek nem tiltottak – a jelenlegi hangulatban ez senkit sem fog meghatni. Azt pedig végképp nem fogja díjazni egyik bíróság sem, hogy a biztonsági őrök karba tett kézzel hallgatták az Auschwitz, Buchenwald, Mussolini rigmusokat.

Mindent egybevetve, én nem áldoznék illetéket, ügyvédi költséget és drága írószert arra, hogy a szurkolókkal próbáljam megfizettetni a szankció által ütött költségvetési rést. Amíg nem tudunk megfelelő körülményeket biztosítani ahhoz, hogy a sportrendezvény kulturált körülmények között kerüljön megrendezésre – miközben a problémás elemeket kiszűrni képes, sok-sok pénzbe került stadion beléptető rendszerek parkolnak raktárépületekben évek óta – addig kár a jogaink után futkorászni. Jelenleg ennyik vagyunk, ilyen közeg ez, ne lepődjünk meg, ha ennek megfelelően bánnak velünk.

A bundaügyekhez lassan kezdünk hozzászokni, akárcsak annak idején a Szomszédokhoz. Ha sikerül a szinte lehetetlennek tűnő vállalkozás és minden tippmix-huszáron rajtaüt a rendőrség az illető penthouse-ában, kirángatja a fizetős lányok karjai közül és egy biztonságos cellába kíséri, szinte hiányozni fognak az erről szóló hírek. A cél nyilvánvalóan nem más, mint úgy ráijeszteni a jónépre, hogy a jövőben a bwin logó látványától is jajgatva szaladjanak vissza az erőnléti edzőhöz extra edzéstervet kérni. Példát statuálni a legsikeresebben talán Aczél Zoltánnal sikerült, amikor az egykor még a válogatott mellett dolgozó edzőt egy vidám Magyar Kupa-mérkőzés (Videoton-Haladás, 2011. november 30.) befejezése után közvetlenül, a játékosok és a nézők szeme láttára verték bilincsbe:

A Nemzeti Nyomozó Iroda ambiciózus legényei nyilván attól tartottak, hogy a lefújás után Aczél a parkolóba rohan és lángvörös Lamborghinibe pattanva Las Vegasba száguld, zsebében a 2009. május 31-i Zalaegerszeg-Siófok meccs elcsalásáért kapott 4000 euróval.  Miközben a többi előállított balfék, aki Ligakupa-meccsek manipulálásával próbálta előteremteni a lízingautó törlesztőjét, megúszta egy pár soros, személyes adatainak védelmét a körülményekhez képest tiszteletben tartó újságcikkel, Aczél Zoli abban a kegyben részesült, hogy ő lett a bundabotrány arca. A legújabb vele készült interjúban így nyilatkozik a másodosztályú Szigetszentmiklósnál kapott megbízatásával kapcsolatban:

kérdés: Szigetszentmiklósról két nappal a kinevezése után távozott a csapatot ért támadásokra hivatkozva. Mi történt pontosan?

A.Z.:  Nem szívesen beszélek erről az ügyről, azzal együtt, hogy továbbra is minden elismerésem az ügyvezető Potoczki Tamásé, aki, ismerve a múltamat, maximálisan bízott bennem. Sokáig beszélgettem vele, mire úgy döntöttem, hogy elvállalom.

kérdés:  A közelmúlt eseményei alapján nem teljesen világos, hogy az eltiltása majd a felmentése után milyen feltételekkel dolgozhat a magyar fociban?

A.Z.: Tavaly megszűnt ellenem a fegyelmi eljárás, visszakaptam az edzői licencemet, viszont nem ülhetek le a kispadra az MLSZ rendezvényein. Egyébként ez jog- és alkotmányellenes, miután egy magyar állampolgárt kizárólag a bíróság tilthat el attól, hogy dolgozzon.

Az Alk… elnézést, Alaptörvény, XII. cikke valóban kimondja, hogy mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. Ezt az alapjogot abban az esetben lehet korlátozni vagy megvonni, ha valakivel szemben a Btk. a foglalkozástól eltiltás büntetését rendeli alkalmazni. Aczél ügyében még várunk a jogerős bírósági ítéletre, egyelőre az ártatlanság vélelmének megfelelően elvileg szabadon vállalhat munkát bárkinél, aki hajlandó őt foglalkoztatni.

A büntetőjogi felelősséget és a fegyelmi felelősséget azonban nem árt élesen elválasztani egymástól. A sportról szóló 2004. évi I. tv. 12. §-a kimondja, hogy a sportszövetség sportfegyelmi eljárást folytat le a versenyzővel, illetve a sportszakemberrel szemben, ha a sportszövetség verseny-, igazolási (nyilvántartási) és átigazolási, illetve egyéb szabályzataiban foglalt kötelezettségeit vétkesen megszegi. Az MLSZ Fegyelmi Szabályzatának 32. § (2) bekezdése szerint pedig felfüggeszthető a labdarúgó játékjoga, illetve a sportszakember sporttevékenységének a folytatása a fegyelmi eljárást elrendelő határozatban is. Az MLSZ tehát fegyelmi vétség alapos gyanúja esetén indított fegyelmi eljárás kezdetén bármikor dönthet úgy, hogy még a serdülő „B” csapat edzésének tíz méteres körzetében sem akarja látni a gyanúsítottat.

Eddig minden tiszta sor, ugyanakkor az ügy meglehetősen kusza jogforrási hátterébe (és akkor az esetre szintén alkalmazható FIFA fegyelmi kódexről még nem is ejtettünk szót) beékelődik a sportfegyelmi felelősségről szóló 39/2004. (III. 12.) számú kormányrendelet, amely sajátos elévülési szabályt állapít meg:

4. § (1) Kötelezettségszegés alapos gyanúja esetén a sportfegyelmi bizottság elnöke sportfegyelmi eljárást indít. Nem indítható sportfegyelmi eljárás, ha a kötelezettségszegésről való tudomásszerzés óta 30 nap, illetve a kötelezettségszegés elkövetése óta egy év eltelt.

És bumm, a fenti szakasz alapján 2012. február 22. napján az MLSZ fellebbviteli bizottsága meg is szűntette a fegyelmi eljárást. Aczél Zoli visszakapta a nehéz munka és az MLSZ-nek befizetett súlyos százezrek árán megszerzett Pro Licence papírját, ami dermesztően profi NB1-ünkben a trénerkedés sarokköve. Ennek ellenére MLSZ által szervezett bajnokságban induló csapatnál munkát csak mindenféle mondvacsinált munkakörben, szertárosnak álcázva vállalhat, és ahogy a mellékelt szigetszentmiklósi példa is mutatja, még ilyenkor is kikezdi a közeg. Az munkavállalási jog alkotmányellenes korlátozására hivatkozást pedig valószínűleg le fogja fújni az asztalról az MLSZ Fegyelmi Szabályzatának alábbi szakasza:

32. § (5) Bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja esetén a felfüggesztés időtartama a büntetőeljárás jogerős befejezéséig illetve a jogerős határozat beszerzéséig meghosszabbodik.

A fenti ügyvázlatból is látszik, hogy a fegyelmi kérdésre sajnos csak Btk. alapon lehet érdemben pontot tenni, tekintettel arra, hogy a sportjogi háttér dzsungele, mely jogforrási hierarchia (a jóég sem tudja megítélni milyen viszonyban állnak egymással a FIFA / UEFA szabályzatok és a hazai joganyag) és tartalom szempontjából is nevetséges ellentmondássokkal bajlódik, erre képtelen. Úgy tűnik Zürichben és Nyonban kevésbé érvényesül a svájciakra jellemző precizitás. Magyarországon meg az ilyesmi nemzeti sajátosság.

…különösen azért, mert 2012. augusztus 15-én ott ültem a Népstadion (elnézést, a forradalmi átnevezések viharában teljesen összezavarodtam, szóval Puskás Ferenc Stadion) lelátóján és szörnyülködtem. Nem a játékon, mert azzal semmi bajom nem volt. Több ezer meccset láttam már életemben és pontosan tudom, hogy mire számíthatok egy barátságos találkozón két olyan csapattól, akiknek a játékosai másnap felülnek a repülőgépre fotómodell barátnőjükkel és két hét szabadságra mennek a Virgin-szigetekre. Bejött a borítékolható 1-1, szürke játékkal.

A fenti előítéleteim ellenére mégis ott voltam. Olyasmi érzés ez, mint amikor többször visszamész ugyanabba a galériába megnézni egy festményt, mert tetszik. Az ember ilyen furcsa szerzet, eredendően perverz, az én perverzióm pedig a foci és a magyar válogatott.

Perverzió és perverzió között ugyanakkor komoly különbségek vannak, és az a bizonyos 2012. augusztus 15. napján lejátszott Magyarország-Izrael meccs is megmutatta, hogy a magyar szurkolók – és sajnos helyesebb, ha általánosságban fogalmazok: a magyar emberek – perverziói összemosódnak az identitástudatukkal és a hazafiságukkal.

Amikor meghallottam Carpathian Brigade elnevezésű ultracsoportot, akik füttyoncerttel és mocskoszsidózással köszöntötték a pályára lépő izraeli labdarúgókat, nem voltam igazán meglepve. Aki járt már magyar bajnokin az tudja, hogy az ilyesmi mindennapos és akár Árpád vezér közvetlen leszármazottjáról is képes bármelyik szurkoló másodpercek alatt kideríteni, hogy valójában cigány, elég hozzá annyi, hogy az ellenfél mezét viselje. Válogatott mérközéseken sincs ez másképp – miért lenne, ha a otthon megengedik a gyereknek, hogy csúnyán beszéljen, akkor matekórán már nehezebb lesz neki beadni, hogy nem kellene vén görög seggfejnek nevezni Thalészt – így Magyarországon olyan félelmetes csapatok ellen is simán megy a himnusz alatti fütyülés, mint Málta vagy Liechtenstein.

Izrael azonban más. Lehet röhögni azon, hogy a skótok fukarok, az olaszok macskát esznek, a franciák ezzel szemben csigát, lehet Aladdinnak nevezni a törököket és röhögni az írek vörös haján. De nem lehet zsidózni és „Palesztína, Palesztína” rigmusokat kiabálni egy olyan nemzet válogatottjának, akiket pár évvel ezelőtt egész egyszerűen ki akartak irtani. Nem lehet, és ha valaki nem érti, hogy miért nem, azt csak sajnálni tudom. Így aztán csak sajnálni tudom azokat a családapákat is, akik ott ütlek körülöttem a kisfiukkal és csak mosolyogtak, nevetgéltek az ultrák akcióján, néhányan még azt is megjegyezték, hogy nagyon helyes, hogy jól elküldjük ezeket a mocskos zsidókat a fenébe.

Ez után a meccs után van mindenki rettentően megdöbbenve azon, hogy a FIFA büntetésként zárt kapus meccsé nyilvánította a Románia elleni sorsdöntő VB selejtezőnket. Egyöntetű vélemény a sajtóban, hogy a büntetés túl szigorú. Labdarúgásunk főintendánsa, Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor pedig lezárta az ügyet annyival, hogy jobbnak látja, ha nem mondja el, hogy mit gondol az ominózus döntésről.

Pedig erre a kérdésre egészen egyszerű a válasz. Egy hatalmas nem. Ha egy miniszterelnök ezzel nincs tisztában, akkor az lemondási ok. Ilyen egyszerű kérdés a rasszizmus.

A teljes tisztánlátás kedvéért pedig lássuk mi alapján szankcionált a FIFA. A szövetség honlapján megtalálható a hatályos Fegyelmi szabályzat (Disciplinary Code), melynek 58. fejezete szól a diszkriminációval kapcsolatos büntetésekről.

1. a) Anyone who offends the dignity of a person or group of persons through contemptuous, discriminatory or denigratory words or actions concerning race, colour, language, religion or origin shall be suspended for at least five matches. Furthermore, a stadium ban and a fi ne of at least CHF 20,000 shall be imposed. If the perpetrator is an offi cial, the fi ne shall be at least CHF 30,000.

(...)

2. a) Where supporters of a team breach par. 1 a) at a match, a fine of at least CHF 30,000 shall be imposed on the association or club concerned regardless of the question of culpable conduct or culpable oversight.

b) Serious offences may be punished with additional sanctions, in particular an order to play a match behind closed doors, the forfeit of a match, a points deduction or disqualification from the competition.

Azaz láthatjuk, hogy a FIFA a 2. b) pontot alkalmazta, az alapján a Magyarország-Izrael mérkőzéseken tapasztaltakat "súlyos" esetnek minősítette, ez alapozta meg a pénzbüntetésen felüli további szankciót, a zárt kapus mérkőzésre kötelezést. 

A két pont között nyilvánvalóan teljes mérlegelési joga van a FIFA-nak, ami jogbizonytalanságot eredményezhet. Nem ártana pontosabban definiálni mi a súlyos szabálysértés és az alapeset közötti különbség. Az enyhítésért való fellebbezés ebben az esetben jogalapot nyerhet, hiszen ha a rasszista bekiabálásokat meg lehet úszni sima pénzbüntetéssel is, akkor egy próbát megér. Végül is rasszizmus zéró tolerancia ide vagy oda, különbség van aközött, ha csak pár lézengő skinhead szidalmazza a játékosokat, mintha egy teljes stadion ugrana nekik - legalábbis feltélezem, hogy valami ilyesmi lehet az indoka a 2. a) és 2. b) pontok közötti differenciálásnak.

Az enyhítésre ugyanakkor a jelenlegi hangulatban nem sok esélyt látni. És nem is biztos, hogy megérdemeljük.

A legjobb megoldás persze az lenne, ha végre ténylegesen kikényszeríthetővé válna a szabályzat 3. ponja:

3. Spectators who breach par. 1. a) of this article, shall receive a stadium ban of at least two years.

Újpesten minden bizonnyal rájöttek, hogy vannak páran a csapatban, akik fizetésükért cserébe legfeljebb a Morrisons 2-ben megrendezett koktélivó versenyen tudnak kiemelkedő teljesítményt nyújtani, a pályán biztosan nem. Így aztán 6 játékosuknak a télapó idén prémium helyett a felmondólevelet kézbesítette - többek között a közönség által felettébb kedvelt Rajczi Péternek is – másik három játékost pedig átadólistára tette a klub.

A futballisták döbbenten olvasták munkaviszonyuk megszüntetéséről szóló értesítőjüket, hiszen elmondásuk szerint egy-két héttel korábban a belga irányítás álló vezetőség még elégedett volt a hozzáállásukkal. A felmondólevél indoklását pedig egyenesen jogellenesnek ítélik meg és a szövegezés úgy kicsapta náluk a biztosítékot, hogy fontolgatják a bírósághoz fordulás lehetőségét.

Nézzük hát meg, mi is áll a gonosz belgák által fogalmazott felmondólevelek indoklásában:

"A hivatásos labdarúgó munkavállaló képessége (így különösen játéktudása, játékstílusa, hozzáállása, illetve teljesítménye) nem éri el a munkáltató első csapatába kerüléshez szükséges szintet, ami miatt nem tudott a munkáltató első csapatának tagjaként tétmérkőzésen pályára lépni a 2012/13-as bajnoki idény őszi szezonjában. A munkáltató megítélése szerint a munkavállaló képessége a jövőben nem teszi lehetővé az első csapatba kerülését. Mindezek miatt a továbbiakban nincs szükség a munkavállaló munkájára."

A kifogásolt indoklás szerint tehát a játékos ilyen-olyan okokból, de nem tudja azt a teljesítményt nyújtani, hogy érdemes legyen pályára léptetni. Vizsgáljuk meg, hogy a felbőszült focista fiúk milyen statisztikákkal fogják majd alátámasztani igazukat a bíróság előtt. Az alábbiakban meccsszám/gól/gólpassz bontásban láthatjuk a menesztettek NB1-es teljesítményét, napjainktól a 2009/2010-es szezonig visszamenőleg.

A számok alapján mindenki eldöntheti, hogy klubtulajdonosként hajlandó lenne-e kifizetni havonta ki tudja hány százezer forintot azért, hogy a sporttársaknak legyen miből fizetniük a csajozós BMW benzinköltségét. Én a magam részéről már a 2011/2012-es szezonban szolgáltatott 10 db gól és 2 db gólpassz után elzavartam volna mindenkit, de a játékosok szerencséjére nekem nincs futball-vállalkozásom.

Bírósághoz persze lehet menni, bár ha a fenti jómadarak ügyvédje lennék én nem tanácsolnám, hogy kifizessék a drága illetéket azért, hogy utána jól leégessék magukat. A hivatásos sportoló munkaszerződése ugyanis felmondás szempontjából pontosan ugyanúgy működik, mint egy asztalosé, könyvelőé, fagylaltárusé. Ha nem tudja elvégezni a rábízott feladatot, akkor a főnökének szíve joga kipenderíteni a munka törvénykönyvében foglaltak szerint:

65.§ (1) A munkaviszonyt mind a munkavállaló, mind a munkáltató felmondással megszüntetheti.

(...)

66. § (1) A munkáltató felmondását köteles megindokolni.

(2) A felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő ok lehet.

Bizony kedves játékosok, rossz hírem van, a munkáltató igenis leírhatja a felmondólevélben, ha a munkavállalót rossz focistának tartja. Ez az indoklás még akkor is megállja a helyét, ha valaki sok évvel ezelőtt még a válogatottban és megfordult (Rajczi 11-szer, Takács 1-szer) és akkor is ha valaki 6 évvel ezelőtt gólkirály volt (Rajczi, 2005/2006-os szezon, 24/23/6). Sajnos a modern labdarúgó vállalkozás már úgy működik, mint bármelyik cég. Ha valaki hétfőn nagyon ügyes, de kedden elront mindent, lehet szerdán az utcán találja magát. Nem biztos, hogy ez még tudatosult a magyar játékosokban, de hátha a pereskedés során majd észreveszik az összefüggéseket.

Bizonyára minden futballt szerető számára hatalmas örömet okoz, ha egy tehetős befektető hajlandó pénzt áldozni valamelyik magyar labdarúgó vállalkozásra, kész kifizetni a felgyülemlett százmilliós tartozásokat, fehérre meszelni az omladozó falakat, kicserélni a vakondok által megtépázott gyepszőnyeget. Abban a gazdasági és társadalmi környezetben, amely a magyar focit napjainkban körülveszi, ez a cselekedet nagyjából annyira tekinthető racionálisnak, mintha valaki üzletszerű tapírtenyésztésre adná a fejét. A gemkapocsgyártástól a lángos sütödéig bármilyen más vállalkozás nagyobb eséllyel fog rentabilitást mutatni, mint egy sportklub.

Matyi Dezső, a pécsiek üzleti fenegyereke - aki mindössze egy érettségivel érte el, hogy jelenleg ő az ország egyik leggazdagabbja - azok közé tartozik, aki imád szembe menni a racionalitással, így aztán belevágott a nagy kalandba, amelyet magyar focinak neveznek. 2007 óta többségi tulajdonosa a Pécsi MFC csapatának, amely idő alatt két dolog nyilvánvalóvá vált a személyiségével kapcsolatban:

1.    Finoman fogalmazva sem tartozik a türelmes emberek közé…

2.    …ellenben azon klubvezetők táborát gyarapítja, akik szeretnek kisebb-nagyobb mértékben belekotnyeleskedni a sportszakmai munkába is.

A fenti tulajdonságokat magukénak tudó pénzemberek általában viharos gyorsasággal váltogatják a csapatuk edzőjét, aki szerintük csak akkor végez elfogadható munkát, ha a gárda veretlenül nyeri a bajnokságot és mindezt szemet gyönyörködtető, közönségszórakoztató játékkal teszi. (Nem kifejezetten magyar sajátosság ez, elég ha csak a skót Hearts trénereit terrorizáló orosz-litván pénzemberre, Vladimir Romanovra gondolunk.)

Kiss László, volt pécsi edző például így nyilatkozott Matyiról azok után, hogy felmentették vezetőedzői pozíciójából, miközben a csapat 3 ponttal vezette az NBII nyugati csoportját:

„Ez hónapok óta benne volt a levegőben, ha 3-0-ra nyertünk, az se volt jó, ha 1-0-ra, az se. Olyat nem tudtam csinálni, ami megfelelt volna. Hiába vezetünk a táblázaton, azonnali hatállyal kirúgtak…”

Kiss utódja, Mészáros Ferenc feljuttatta a csapatot az első osztályba, ugyanakkor sem ez, sem a 22. forduló után megszerzett 33 pont és a tabellán elfoglalt 6. hely sem volt elég ahhoz, hogy elkerülje a végzetét és re penderítsék ki őt is. A helyette kinevezett Mink Olivér csak annyit tudott bebizonyítani, hogy neve a szakmai berkekben nem véletlenül burkolózik a teljes ismeretlenség homályába, hiszen minden bizonnyal egy csapat zombi is konstruktívabb labdarúgást tudna bemutatni, mint az ő irányítása alatt álló Pécsi Mecsek FC.

Az éppen aktuális áldozat Supka Attila, a DVSC-vel bajnokságot, a Budapest Honvéddal pedig magyar kupát nyert edző, akivel Matyi az eddigi gyakorlattól merőben eltérő módon, hosszú távra tervezett és egészen 2015. június 30-ig tartó szerződést kötöttek a bányászcsapat felvirágoztatásának nemes célja érdekében. A gyümölcsözőnek induló együttműködés azonban odaáig fajult, hogy a klubtulajdonos szándékos károkozásnak minősítette azt, hogy Supka szerinte nem a lehető legerősebb keretet küldte pályára a Tiszaújváros ellen és a csapat kiesett a magyar kupából: „Övön aluli ütés volt, szándékos provokációnak minősítem! Miután a kupa kiemelt fontosságú volt, nem értem, miért nem az első csapat kezdett!”. A kapcsolat megkoronázása pedig az alábbi bohózatban látható:

A gyerekes viselkedés oka, hogy Supka nem hajlandó belemenni a szerződése közös megegyezéssel történő megszüntetésébe, melynél a közös megegyezés tárgya a hátralévő megbízási időre járó munkabérének részletekben történő kifizetése. Matyinak marad a rendes illetőleg a rendkívüli felmondás lehetősége, utóbbinak alapja ugyanakkor a szerződésszegés, melyet egy olyan gondossági kötelemnél, mint a labdarúgó-edző megbízási szerződése, felettébb nehéz bizonyítani. A nem megfelelő erősségű csapat pályára küldésével szándékosan okozott kár kényszerképzetén valószínűleg mindenki jót nevetne.

Supkát igazi magyar edzőre jellemző módon, láthatóan nem izgatja, hogy viselkedésével esetleg romlik a megítélése a magyar futballközegben, hogy élő szerződése miatt máshol nem kamatoztathatja szaktudását, őt a zsén kívül legfeljebb csak főnöke megleckéztetése érdekli. Matyi pedig bizonyára vissza fog térni a korábban már jól bevált vezetőedzői szerződés template-hez. Esetleg elkérhetné Kispestről Donato Bottone kontraktusát, akit – bár nem sportszakember hanem „csak” sportoló – mindössze 19 nap után is sikerült zökkenőmentesen elzavarni, így feltételezhető, hogy Matyi Dezső számára hasznos jogi fogásokat lehetne kiolvasni a papírokból. De még szerencsésebb lenne, ha elvégezne egy sportmenedzseri képzést, amit lelkes, gazdag szurkolóknak hirdetnek meg.

Orbán Viktor kormányfő pénteken is Lisszabonban marad, és megnézi a Videoton csütörtökről elhalasztott Európa Liga-meccsét a Sporting ellen - tájékoztatott Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke.

Nem mintha erről bárkinek külön tájékoztatást kellene adni. Aki kicsit is nyomon követi a labdarúgást az most már egész biztosan egy vállrendítéssel fogja nyugtázni az ilyen híreket. A miniszterelnök futball fanatizmusa megkérdőjelezhetetlen és amióta ismét miniszterelnök, nem követi el azt a hibát, hogy ezt a pozícióját ne használja fel maximálisan kedvenc hobbijának kiteljesítésére. Azon kívül, hogy szakmai konferenciákon fejti ki futballról alkotott nézeteit, nincs olyan hazai válogatott vagy Videoton mérkőzés, amelyen ne tűnne fel a díszpáholyban, habár bevallottan nem kis önuralomra van szüksége ahhoz, hogy ne rohanjon át az ultrák félmeztelenre vetkőzött táborába görögtüzet gyújtogatni. Ahogy büszkén nyilatkozta: „Én a B-középben nőttem fel, tehát innen nézve elfajzás a VIP-páholyban meccset nézni, de nincs mit tenni, vannak kötelezettségek is az életben”.

Bizony vannak, Virág elvtárs óta mindenki tudja, hogy az élet nem habostora, néha bizony dolgozni is kell. Magyarországon a 93 500 Ft-os minimálbér elkölthető összege alig 60 000 Ft, ennyit kap egy hétköznapi ember kötelezettségeinek teljesítéséért. Jómagam ennél jóval többet, ezt úgy napi 9-10 óra munkával tudom elérni – miközben tudom, hogy rengetegen vannak, akik ennél is több munkával csak a fent említett összeget tehetik zsebre. Orbán Viktor szerint ugyanakkor minden rendben van, kis országunk üstökösként suhan előre valahová, amitől valamennyiünknek jobb lesz, így aztán érhető, ha egy hatalmas esőzés miatt elmaradt Európa Liga-találkozó másnap megrendezett pótlását – mely meccs, tekintettel arra, hogy a Genk-Basel csata 0-0-ás eredménnyel végződött minden jelentőségét elvesztette – a helyszínen tekinti meg. Egy nap plusz Lisszabonban mit számít, itthon úgyis minden cuki.

Természetesen az utazás költségeit saját pénzen állja, mint ahogy a Videoton FC is a saját maga által megtermelt tőkét forgatja vissza a fociba, ahogy az a piacgazdasághoz illik. Hogy honnan volt pénz arra, hogy portugál válogatott védőt, ex-Bundesliga játékost, vagy Parma középpályást igazoljanak? Micsoda kérdés. Közép-Európában már minden ember ismeri a cég okostelefonjait és 3D televízióit, melyekkel napról napra nagyobb szeletet hasítanak ki maguknak ebből a roppant fizetőképes piacból. Ha végre megjelenik a várva várt VidePad az üzletek polcain, az minden bizonnyal stabil BL-csoportkör szereplést fog jelenteni.

Remélem nyernek ma a Sporting ellen, sőt, azt is remélem, hogy a következő alkalommal még nagyobb sikereket fognak elérni. Egyrészt mert rajongok a magyar fociért és minden jó hírnek örülök, másrészt mert szeretném ha ez az irdatlan mennyiségű della, amit ebbe a csapatba öltek eltűnjön a süllyesztőben. Bosszantani még mindig fog, hogy a rászorulóknak ettől semmivel sem lesz jobb, de diktatúra idején az ember a kicsinek is örül.

George F. Hemingway, a Budapest Honvéd FC-t tulajdonló gazdasági társaság elnöke, az egyik népszerű sportportálon vezetett blogjában osztotta meg véleményét az MLSZ Fegyelmi Bizottságának ténykedésével kapcsolatban (http://pepsifoci.hu/node/129305). A szerző, aki maga is jogász végzettségű, a „Hard cases make bad law” angolszász frázissal jellemzi a Fegyelmi Bizottság azon határozatát, melyben a Honvéd szenegáli védőjét, Souleymane Tandiát 4 hónapra eltiltották nem csak a bajnoki mérkőzésektől, hanem mindenféle labdarúgással kapcsolatos tevékenységtől is. Az eltiltásra okot adó cselekedet megtekinthető itt: 

A felvétel alapján Tandia az NB1-es átlagot meghaladó mértékben nevezhető szenvedélyes játékosnak, ehhez hasonlót én legalábbis utoljára csak David Attenborough, kőszáli kecskékről forgatott természetfilmjén láttam. De nem is a furcsa ugrándozás csapta ki a biztosítékot a fegyelem éber őrzőinél, hanem az, hogy Tandia belépőjét követően a DVTK játékosa, Csirszki Martin súlyosan megsérült, lábtörést szenvedett.

Hemingway úr írásában megkísérli elemezni, pontosan mi alapján szankcionált a Fegyelmi Bizottság, tegyük meg mi is és nézzük meg valóban érvényesül-e ez esetben az említett hard case és bad law korrelációja.

Az MLSZ Fegyelmi Szabályzatával kapcsolatban azt a megállapítást tehetjük, hogy az közel sem egy crushing masterpiece. A fogalmak, célok meghatározásai sokszor nagyobb ködbe burkolóznak, mint Dover sziklái hajnali ötkor, a szöveg koherenciáját pedig szintén nem tudom kiemelni. Próbáltam kideríteni, hogy a szenegáli légiósra a jogszabály mely szakasza alapján szabtak ki ilyen ritkán tapasztalhatóan magas büntetési tételt, de hamar rájöttem, hogy ez gyakorlatilag lehetetlen vállalkozás. A szabályzat igazán hardcore része ugyanis éppen a különböző fegyelmi vétségeket számba vevő különös résznél következik, ahol aztán rendesen fel kell kössük az alsónkat akkor, ha szubszumálni akarjuk egy játékos cselekedetét valamelyik tényállás alá. Nézzünk meg pár példát:

Veszélyes játék (78. §)  Annak a játékosnak a büntetése, aki a labda megszerzéséért, megtartásáért vagy megjátszásáért folytatott küzdelemben a test-test elleni játék (az azonos testrészek, például vállnak a vállal történő érintkezése esetén az erősebb érvényesülésének) szabályait megszegve, az ellenfél testi épségét sérülés veszélyének teszi ki.  

Durva játék (79. §)  Durvaságot követ el az, aki a labda megszerzéséért, megtartásáért vagy megjátszásáért folytatott küzdelemben ellenfele testi épségét durván veszélyezteti, illetve azt megkísérli. 

Az ellenfél megrúgása (80. §)  Annak a játékosnak a büntetése, aki az ellenfelét a labda megszerzéséért, megtartásáért vagy megjátszásáért folytatott küzdelemben megrúgja, letalpalja, rugó lábára rátart, őt szándékosan gáncsolja, vagy elbuktatja, illetve ezek valamelyikére kísérletet tesz. 

Ha fenti tényállásokat megpróbálom összevetni a Tandia-videón látottakkal, komoly gondba kerülök, tekintettel arra, hogy a védő mozdulata sem rúgást, talpalást, rátartást illetve a 80.§-ban megnevezett más cselekményt sem tartalmaz, durvának ugyanakkor durva volt (írom ezt abban a kényelmes helyzetben, hogy a durvaság fogalmának meghatározását a szabályzat bölcsen elkerüli, így aztán abba végképp bármi beleeshet). Viszont a durva játék szankciói hét hétnél nagyobbak nem lehetnek, így Tandiát minden bizonnyal nem ez alapján ítélték meg, hanem vagy az ellenfél megrúgása, vagy a tényállásokból még nagyobb katyvaszt csináló alábbi szakasz alapján: 

Kíméletlen játék (80. §) (1) Annak a játékosnak a büntetése, aki a labda megszerzésének, megtartásának vagy megjátszásának látható szándéka nélkül ellenfelét annak testi épségét veszélyeztető módon, szabálytalanul úgy támadja, hogy ellenfele játékra alkalmatlanná tételére törekszik, vagy erre kísérletet tesz. 

Ez a tényállás viszont csak olyan esetekben kerülhet elő, amikor a játékos fantáziáját a labda elrúgása helyett olyan dolgok izgatják, hogy könnyű-, ne adj Isten súlyos testi sértést okozzon valakinek. Tandia láthatóan labdára ment, így ez a szakasz is kiesik. 

[Igazán akkor fogunk nevetni a jogalkotón, ha eljutunk a 80.§ (2) bekezdésig, ami így szól: Annak a játékosnak a büntetése, aki az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény valamelyikét a labda megszerzésének, megtartásának, vagy megjátszásának szándéka nélkül követi el. Azaz mindenképpen jár a jogi citromdíj azért, hogy sikerült ugyanazt a tényállást két külön szakaszban, eltérő büntetési tételekkel szabályoznia.] 

A fentiek alapján – és ha a Játékos bántalmazása elnevezésű 80.§-t is, érthető okokból kizárjuk – olyan tanácstalanul forgatjuk az ügy papírjait, mint Micimackó az üres mézes csuprot. Az egyetlen alkalmazható szakaszt a durva játékban látom, azon egyszerű oknál fogva, hogy – nesze semmi fogd meg jól színvonalú definiálására tekintettel - azt aztán tényleg bármire rá lehet húzni. De akkor a 4 hónapos eltiltás szóba sem jöhet. 

A Fegyelmi Bizottság következetességével kapcsolatban pedig nem bírom visszatartani magam az alábbi képekre történő hivatkozástól, amik véleményem szerint maradéktalanul kimerítik a 80.§-ban foglaltakat (főszereplő: Rajczi Péter, év: 2008). Az eseteknek két érdekessége van: 1. Rajczit egyik esetben sem állították ki, 2. a büntetése egy meccses eltiltás volt. 

Hard cases make bad law, indeed.

Most, hogy a miniszterelnök által meghirdetett gazdasági szabadságharc keretében a magyar üzleti élet meghatározó szereplői ilyen-olyan megfontolásból pénzt forgatnak a labdarúgásba és igyekeznek a magyar focit eladható piaci termékké formálni, különösen vigyázni kell, hogy az ember miket beszél egy vasárnap esti show-műsorban. Lássuk az alábbi példát.

Puhl Sándor, aki bírói pályafutása alatt csak annyira sípolgatott megbízhatóan, hogy 1994 és 1997 között képtelen volt elkerülni, hogy ne ő legyen a világ legjobb játékvezetője, a Sport TV Harmadik félidő című műsorában, a tőle szokásos fröccsiszogatós stílusban azt találta mondani, hogy pár játékvezető várhatóan ki fog kerülni az NB1-es keretből. Az indulatokat többek között a Pápa-Videoton csörte korbácsolta fel, amely meccsből jómagam 20 percet láttam, de ez az idő is elég volt ahhoz, hogy megtorlatlanul maradó K1 jeleneteknek legyek részese.

Elmúltak már azok az idők, amikor Bozóky Imi a szövetség elnökeként Tetrisezés közben magasról tett arra, hogy ki mit nyilatkozgat a médiában. Újabban a foci nemzetünk felvirágoztatásának stratégiai kulcskérdése, így az MLSZ elnöke sem ücsöröghet a babérjain. Nem is tette, azonnal kifejezésre juttatta aggályát afelől, hogy Puhl Sándor a Játékvezető Bizottság alelnökeként a televízióban bírálja a játékvezetőket:

„...Olyat nem lehet csinálni, hogy valaki az MLSZ-ben tisztségviselői szerepet is ellát, és mellette a médiában üzen, hogy a másodosztályba küldi azokat, akik nem jól teljesítenek. Az más lenne, ha a televízióban úgy mondaná el a véleményét, hogy előtte a bizottság egy részével konzultál, és megvitatják az elsőre nehezen megítélhető szituációkat..."

Kemény szavak ezek egy olyan embertől, aki többek között azt sem tartja aggályosnak, hogy MLSZ elnökként a Videoton FC brigádját külön meg szokta tisztelni jelenlétével a hazai találkozókon, vagy hogy ő a liga főszponzorának elnök-vezérigazgatója. De maradjunk a tárgynál és vizsgáljuk meg Puhl bűnét.

Az MLSZ Szervezeti és Működési Szabályzata szerint a játékvezetői bizottság az MLSZ egyik állandó bizottsága, amelynek a 2.15 pontban meghatározott feladatai - a teljesség igénye nélkül - az alábbiak:

- kijelöli a játékvezetői és asszisztensi kereteket, javaslatot tesz az Elnökség felé a FIFA keret meghatározására

- kijelöli a játékvezetőt a hazai mérkőzések levezetésére

- ellenőrzi és értékeli a játékvezetők tevékenységét.

Az SZMSZ 2.4.2 pontja pedig arról tájékoztat minket, hogy a bizottság határozatait nyílt szavazással, a jelenlevők többségével hozza meg.

Mindezek alapján kicsit furcsa elvárás, hogy Puhl Sándornak egy-egy játékvezetőt kritizáló nyilatkozata előtt – amely akár addig a nyílt kijelentésig is elmegy, hogy szerinte nem az első osztályba való kollégáról van szó – egyeztetnie kellene a bizottság más tagjaival, hiszen pusztán annyi történt, hogy az egyébként is nyilvános szavazás előtt az egyik szavazó mindenki előtt is kimondta, hogy neki éppen milyen voks jár a fejében.

Ez a roppant komoly horderejű kérdés természetesen bekerül következő elnökségi ülés pontjai közé, úgyhogy kezdődhet a Videoton-Pápa negyedik félideje, ha úgy tetszik.