„Ez a meccs a mi szégyenünk. Felvételek alapján beazonosíthatók az elkövetők, megpróbáljuk polgári peres eljárással behajtani a kárt" – mondta Csányi Sándor a Magyar Labdarúgás Fórumán a Magyarország-Izrael mérkőzésre utalva.

Azzal, hogy a jelen blog egyetért a fenti nyilatkozat első mondatával, azt hiszem senkit nem fogok meglepni, tekintettel korábbi bejegyzésemre, mellyel sikerült magam ellen fordítanom egy csapat hungaristát és minden bizonnyal örökre elveszítenem cirka háromszáz olvasót. Ugyanakkor örülök, hogy az MLSZ is azon a véleményen van, mely szerint helyénvaló a FIFA büntetése. A polgári peres eljárás útján történő kárbehajtás gondolata ugyanakkor első hallásra meglehetősen utópisztikusnak tűnik. Próbáljuk meg modellezni, hogyan mehetne végbe egy ilyen akció.

Biztos vagyok benne, hogy mindenki kívülről fújja Polgári törvénykönyv 339. § (1) bekezdését, mely szerint, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Tudjuk azt is, hogy a polgári jogi kártérítési felelősségnek négy alapvető feltétele van: jogellenesség, felróhatóság, kár, valamint okozati összefüggés a kár és a felróható tevékenység között.

A jogellenességgel kapcsolatban elmondható, hogy a magyar nézők egy csoportja által bemutatott viselkedés kimeríti a FIFA és az MLSZ szabályzataiban foglalt diszkriminációra vonatkozó tilalmakat. A felróhatóságról is elmondható ez, hiszen a „mocskos zsidók" skandálása és az izraeli himnusz alatti füttykoncert, fenékmutogatás és hátat fordítás semmiképpen nem tekinthető az adott helyzetben elvárható magatartásnak. Ráadásul tekintettel arra, hogy a törvény vélelmezi a károkozó magatartás jogellenességét, a jogellenességet a károsultnak az eljárás során nem kell bizonyítania. A fütyörésző szurkolóknak kell bizonyítaniuk, hogy a károkozás nem minősül jogellenesnek.

A kár egyrészt a 40 ezer svájci frankos pénzbüntetés, másrészt a kieső jegy- és TV közvetítés bevétel, hogy a már megtett előkészületi intézkedések költségeiről ne is beszéljünk (Csányi Sándor szerint összesen 200 millió forint kár keletkezett). Az okozati összefüggés megléte szintén nehezen vitatható.

Indulhat hát a pereskedés, minden adott ahhoz, hogy az MLSZ elkapja a grabancát a gonosz szurkolóknak. A modern stadion korszerű kamerái nagyfelbontású képeket készítettek a hátsójukat a pálya felé mutogató, Lonsdale-pulcsis srácokról, a beléptető rendszer retinavizsgálója pedig egy másodperc alatt lehívja az adatbázisból az antiszemita drukker nevét, lakcímét és telefonszámát.

Az ún. teljes kártérítés elve alapján a kártérítés mértéke a kár nagyságához igazodik, így minden skinheadtől követelhető a ténylegesen felmerült kár (damnum emergens) és az elmaradt haszon (lucrum cessans) is. A nyilvánvalóan gazdag drukker vagyonából remekül lehet majd fedezni mindezt. A bírónak is gyerekjáték lesz megállapítania, hogy az okozott kárból egy renitens drukkerre mekkora összeg esik. Ebben egyébként segítségére lehet az alábbi Ptk. szakasz (2) bekezdése:

344. § (1) Ha többen közösen okoznak kárt, felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges, egymással szemben pedig magatartásuk felróhatósága arányában oszlik meg.

(2) A kár a károkozók között egyenlő arányban oszlik meg, ha magatartásuk felróhatóságának arányát nem lehet megállapítani.

Tanácsos tehát minél több személyt perbe vonni és megosztani azt a pár tízezer svájci frankot, ha mindenki bead egy százast az szépen fedezni is fogja a nem várt kiadásokat.

Ugyanakkor van itt még egy apróság, amivel az MLSZ-nek mindenképpen számolnia kell. A kártérítés sikerességéhez ugyanis a károsultnak bizonyítania kell a már említetteken kívül azt is, hogy eleget tett kárelhárítási kötelezettségének. Ezt pedig előre láthatólag kevés bíró fogja örömmel jóváhagyni. A FIFA szankciójának indoklása éppen azon alapszik, hogy az MLSZ nem tett maradéktalanul eleget a szabályzatokban foglalt kötelezettségeinek, nem emelte ki a nézők közül a problémás elemeket. A helyi műsorközlő nyugalomra intő és sportszerű szurkolásra felhívó szavai nagyjából annyira voltak hatékonyak, mint egyedül üvöltözni a villamoson egy csapat óvodás gyereknek azért, hogy ne hangoskodjanak. Igen nehéz lesz bizonyítani, hogy a biztonsági őrök körültekintően jártak el, amikor beengedték a stadionba a Nagy Magyarország és Árpád-sávos zászlókat lóbáló szurkolókat, még akkor is, ha ezek a jelképek nem tiltottak – a jelenlegi hangulatban ez senkit sem fog meghatni. Azt pedig végképp nem fogja díjazni egyik bíróság sem, hogy a biztonsági őrök karba tett kézzel hallgatták az Auschwitz, Buchenwald, Mussolini rigmusokat.

Mindent egybevetve, én nem áldoznék illetéket, ügyvédi költséget és drága írószert arra, hogy a szurkolókkal próbáljam megfizettetni a szankció által ütött költségvetési rést. Amíg nem tudunk megfelelő körülményeket biztosítani ahhoz, hogy a sportrendezvény kulturált körülmények között kerüljön megrendezésre – miközben a problémás elemeket kiszűrni képes, sok-sok pénzbe került stadion beléptető rendszerek parkolnak raktárépületekben évek óta – addig kár a jogaink után futkorászni. Jelenleg ennyik vagyunk, ilyen közeg ez, ne lepődjünk meg, ha ennek megfelelően bánnak velünk.