George F. Hemingway, a Budapest Honvéd FC-t tulajdonló gazdasági társaság elnöke, az egyik népszerű sportportálon vezetett blogjában osztotta meg véleményét az MLSZ Fegyelmi Bizottságának ténykedésével kapcsolatban (http://pepsifoci.hu/node/129305). A szerző, aki maga is jogász végzettségű, a „Hard cases make bad law” angolszász frázissal jellemzi a Fegyelmi Bizottság azon határozatát, melyben a Honvéd szenegáli védőjét, Souleymane Tandiát 4 hónapra eltiltották nem csak a bajnoki mérkőzésektől, hanem mindenféle labdarúgással kapcsolatos tevékenységtől is. Az eltiltásra okot adó cselekedet megtekinthető itt:
A felvétel alapján Tandia az NB1-es átlagot meghaladó mértékben nevezhető szenvedélyes játékosnak, ehhez hasonlót én legalábbis utoljára csak David Attenborough, kőszáli kecskékről forgatott természetfilmjén láttam. De nem is a furcsa ugrándozás csapta ki a biztosítékot a fegyelem éber őrzőinél, hanem az, hogy Tandia belépőjét követően a DVTK játékosa, Csirszki Martin súlyosan megsérült, lábtörést szenvedett.
Hemingway úr írásában megkísérli elemezni, pontosan mi alapján szankcionált a Fegyelmi Bizottság, tegyük meg mi is és nézzük meg valóban érvényesül-e ez esetben az említett hard case és bad law korrelációja.
Az MLSZ Fegyelmi Szabályzatával kapcsolatban azt a megállapítást tehetjük, hogy az közel sem egy crushing masterpiece. A fogalmak, célok meghatározásai sokszor nagyobb ködbe burkolóznak, mint Dover sziklái hajnali ötkor, a szöveg koherenciáját pedig szintén nem tudom kiemelni. Próbáltam kideríteni, hogy a szenegáli légiósra a jogszabály mely szakasza alapján szabtak ki ilyen ritkán tapasztalhatóan magas büntetési tételt, de hamar rájöttem, hogy ez gyakorlatilag lehetetlen vállalkozás. A szabályzat igazán hardcore része ugyanis éppen a különböző fegyelmi vétségeket számba vevő különös résznél következik, ahol aztán rendesen fel kell kössük az alsónkat akkor, ha szubszumálni akarjuk egy játékos cselekedetét valamelyik tényállás alá. Nézzünk meg pár példát:
Veszélyes játék (78. §) Annak a játékosnak a büntetése, aki a labda megszerzéséért, megtartásáért vagy megjátszásáért folytatott küzdelemben a test-test elleni játék (az azonos testrészek, például vállnak a vállal történő érintkezése esetén az erősebb érvényesülésének) szabályait megszegve, az ellenfél testi épségét sérülés veszélyének teszi ki.
Durva játék (79. §) Durvaságot követ el az, aki a labda megszerzéséért, megtartásáért vagy megjátszásáért folytatott küzdelemben ellenfele testi épségét durván veszélyezteti, illetve azt megkísérli.
Az ellenfél megrúgása (80. §) Annak a játékosnak a büntetése, aki az ellenfelét a labda megszerzéséért, megtartásáért vagy megjátszásáért folytatott küzdelemben megrúgja, letalpalja, rugó lábára rátart, őt szándékosan gáncsolja, vagy elbuktatja, illetve ezek valamelyikére kísérletet tesz.
Ha fenti tényállásokat megpróbálom összevetni a Tandia-videón látottakkal, komoly gondba kerülök, tekintettel arra, hogy a védő mozdulata sem rúgást, talpalást, rátartást illetve a 80.§-ban megnevezett más cselekményt sem tartalmaz, durvának ugyanakkor durva volt (írom ezt abban a kényelmes helyzetben, hogy a durvaság fogalmának meghatározását a szabályzat bölcsen elkerüli, így aztán abba végképp bármi beleeshet). Viszont a durva játék szankciói hét hétnél nagyobbak nem lehetnek, így Tandiát minden bizonnyal nem ez alapján ítélték meg, hanem vagy az ellenfél megrúgása, vagy a tényállásokból még nagyobb katyvaszt csináló alábbi szakasz alapján:
Kíméletlen játék (80. §) (1) Annak a játékosnak a büntetése, aki a labda megszerzésének, megtartásának vagy megjátszásának látható szándéka nélkül ellenfelét annak testi épségét veszélyeztető módon, szabálytalanul úgy támadja, hogy ellenfele játékra alkalmatlanná tételére törekszik, vagy erre kísérletet tesz.
Ez a tényállás viszont csak olyan esetekben kerülhet elő, amikor a játékos fantáziáját a labda elrúgása helyett olyan dolgok izgatják, hogy könnyű-, ne adj Isten súlyos testi sértést okozzon valakinek. Tandia láthatóan labdára ment, így ez a szakasz is kiesik.
[Igazán akkor fogunk nevetni a jogalkotón, ha eljutunk a 80.§ (2) bekezdésig, ami így szól: Annak a játékosnak a büntetése, aki az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény valamelyikét a labda megszerzésének, megtartásának, vagy megjátszásának szándéka nélkül követi el. Azaz mindenképpen jár a jogi citromdíj azért, hogy sikerült ugyanazt a tényállást két külön szakaszban, eltérő büntetési tételekkel szabályoznia.]
A fentiek alapján – és ha a Játékos bántalmazása elnevezésű 80.§-t is, érthető okokból kizárjuk – olyan tanácstalanul forgatjuk az ügy papírjait, mint Micimackó az üres mézes csuprot. Az egyetlen alkalmazható szakaszt a durva játékban látom, azon egyszerű oknál fogva, hogy – nesze semmi fogd meg jól színvonalú definiálására tekintettel - azt aztán tényleg bármire rá lehet húzni. De akkor a 4 hónapos eltiltás szóba sem jöhet.
A Fegyelmi Bizottság következetességével kapcsolatban pedig nem bírom visszatartani magam az alábbi képekre történő hivatkozástól, amik véleményem szerint maradéktalanul kimerítik a 80.§-ban foglaltakat (főszereplő: Rajczi Péter, év: 2008). Az eseteknek két érdekessége van: 1. Rajczit egyik esetben sem állították ki, 2. a büntetése egy meccses eltiltás volt.
Hard cases make bad law, indeed.
